Kotter, J.: Tettvágy. HVG Kiadó, 2009.

A napokban jelent meg J. Kotter Sense of Urgency c. könyvének magyar fordítása. Guru írta, tehát fontos tudni miről ír. „A pehelysúlyú NemNemekkel úgy is elbánhatunk, ha az udvariasság szabályait betarva, nyilvánosan leplezzük őket, s a többit a „sok lúdra” bízzuk.” - írja a szerző. Erről jut eszünkbe, hogy a szerzőnek első könyvével is pechje volt - a leadership szót írányításra fordították. Most sem járt sokkal jobban, hiszen a "tactic" szót állandóan módszerre fordították. Nagy tévedes lenne besorolni a világ 41. üzleti gondolkodóját a kellékhívők közé. Már látjuk is lelki szemeinkkel a kérdést valamelyik üzleti képzésben: ...és mi Kotter negyedik módszere? Ebből két veszély leselkedik: a jövő üzletembere vagy nem érti meg az üzletelést, vagy soha sem fogja megtudni mi a módszer. Vigyázz, pehelysúlyú könyvajánlók leleplezve!

Kornai János: Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás. Akadémiai Kiadó, 2007.

A London School of Economics (1964), a Stanford Egyetem (1968, 1973), a Yale Egyetem (1970), a Princeton Egyetem (1972, 1983),  a Stockholmi Egyetem (1976–1977) és a Harvard Egyetem (1984–1985), ahol 1986-ban a közgazdaságtan professzora lett. Ennek ellenére soha sem gondoltuk, hogy arról is ír, ami a coachoknak is szorítja a cipőt. A 8. fejezetben a külföldről jött tanácsadók tévelygéseiről ír, sokat tanulhatunk belőle. Amúgy megjegyzem néhány hónapja a "párhuzamos paradigmák" elképzelésen törjük a fejünket. "Nem várom el a paradigmatársaktól sem azt, hogy azonos axiomákból induljanak ki, sem pedig azt, hogy azonos fő következtetésekre jussanak." (164. old.) Ez nem azonos T. Kuhn elképzelésével. Kornai megengedheti magának, hogy másként lássa a paradigmákat, mint Kuhn, hiszen előbb mélyen megismerte az elképzelést. "Nem szeretnék elvtelen békés egymásmellettélést prédikálni." - mondja, és kiáll amellett, hogy élhetnek egymás mellett különböző paradigmák.

Ariely, D.: A racionális közgazdaságtan vége. HBR Budapest, 2009.12. - 2010.1. szám

A HBR-ben megjelent cikkében azt javasolja, hogy vessük el a hipotézist miszerint: vállalatunk működése azon a feltevésen alapul, hogy az emberek – a vevők, az alkalmazottak és a menedzserek – logikus döntéseket hoznak. Predictable Irrationality c. könyve beleillik az üzleti gondolkodók új hullámába, habár nem jegyzik (még) a listán: bonyolult dolgokról egyszerüen ír. Semmi imperatívusz, semmi kellék. Jegyzik viszont az Ig-Nobel díjasok között. Nos, egy ilyen díjnyertes könyvét lapozgatjuk - olyan, mint a forró krumpli, se megenni, se eldobni. Már régen használjuk a "drága placebo hatékonyabb mint az olcsó" találmányát. A döntéstámogató szoftverek piacát nézve igazoltnak látszik. A szociálpszichológia (avagy egyszerűen befolyásolás) komoly dolog, és hasznos a döntések bedobásánál.

Kjell Nordstrom, Jonas Ridderstrale: Funky Business Forever: How to Enjoy Capitalism

Egy zágrábi könyvesboltban megvettem a Gyertyák csonkig égnek horvát kiadását, hogy az ottani előadásokon ne a saját amatőr fordításaimat mondjam. Vásárlás közben belebotlottam a Funkysok harmadik könyvébe. Nagyon megtetszett egy kép a könyvben. Az első gyorsolvasás után a "hála Istennek többet tudunk..." ragadott meg. Jó volt olvasni 23. helyen tanyázó guruk új írását. Más kontextusban ugyan, de felismerhető néhány ötletfoszlányunk, melyeket hallgatóinknak dobálunk be. "Ha nem választasz, akkor majd más fog helyetted választani." -ról a "tűrhetetlen lett a tűrt" mesém villant be. Annak is megörültem, hogy ők is kijelentik: "A tulajdonos anonim lett." És már egy slide-ra be is írtam: "Az állam arra jó, hogy olimpiai játékokat és foci VB-t rendezzen, de semmi haszna nincs belőle a vállalatoknak." És ki tudja, ki mit találhat még a könyvben. Egy bizonyos: megtudhatjuk, mivel foglalkoznak a nagyok, és mi az, ami rengeteg olvasót érdekel.

Mintzberg, Henry: Alakítsuk közösséggé a vállalatokat! HBR Budapest, 2009.12. - 2010.1. szám

Néhány éve Mintzberg bevezetett egy új fogalmat: communityship. Ha már angolul is új fogalomra van szükség, abból lehet gyanítani, hogy senkinek sem volt fogalma arról, hogy miről szól ma egy vállalat. Szívesen fordítanánk közösülésre, de sejtjük, hogy más fordítások fognak inkább elterjedni. A HBR már meg is tette, és a fenkölt közösségi tudatra fordította.

Mintzberg Managing c. könyvében feszegeti a menedzser és a vezető szerepek újragondolását. Miként is? A "Pure if not simple" olvasata lehet akár a: "ha tisztába teszem, akkor nem butítottom le". Olyan lényeges kérdésekről, mint például: "Fontosabbak-e a vezetők a menedzsereknél, vagy Túlbecsüljük-e a menedzser stílusának fontosságát", nem is lehet másként írni. A kellékhívők most sem fognak semmi újat találni, de nem is nekik írta, hanem a stratégáknak. Mintzberg tudja, hogy más a stratégia gondolkodása és a kész formába öntött stratégia dokumentum.